1970. OKTÓBER 11. V
" Idősek napja" a Teleki-teremben. A szociális otthonból jönnek át az érdeklődő öregek.
Emlékezetem szerint, akkor már tagja voltam a Kilián atya által dirigált szimfonikus zenekarnak.
Ez lehetett abban az évben az első szereplésünk.. A "fellépésről" nincsenek emlékeim.
A zenekar általában a főmonostori társalgóban tartotta a próbáit.
Nem volt olyan jó, mint a Tátraiéké, de mi, "muzikális ficskák" nagyon szerettük. A próbák helyszíne önmagában érdekes volt:
antik fotelek, kanapék, szekreter valamelyik nagylexikon aranyozott gerincű köteteivel, muránói csillár. A zenekarban Aurél atya brácsával,
Geláz atya hegedűvel erősített minket. Valószínűleg csinálni jobb volt, mint hallgatni. Ehhez csak egy adalék:
A tornateremben játszunk, valamilyen ünnepségen. Amikor Kilián atya intésére megszólal a zenekar, kinézek a kottaállvány mögül a közönségre:
Az első sorban ül Ambrus atya. Vállát valami mélyről jövő, hangtalan, visszafojtott nevetés rázza, arca furcsán vörösödik,
görcsösen kapaszkodik a szék karfájába, hogy valahogyan kibírja szétpukkadás nélkül...
-Pedig még csak az elején tartunk a Mozart divertimentónak...
Úgy látszik, hogy ez a nap már a zene jegyében telik: délután kerül sor a tanév első filharmóniai hagversenyére a Bazilikában. A műsorról nincs adatom.
-következő-
|