MŰ 1.

KOLLEKTÍV KÖLTEMÉNY

Írták: soronként felváltva, (emlékezetem szerint) Nagy Józsi, Csermely, Sztankay, Cséfalvay

az emberek lila fényben botladoznak

kitin-fogú szárcsák villódznak a süket fényben

ordít az alagút

a szentjánosbogarak vörösek

fűzős csizmák szelíd lelkei kérik a napot

életem hallgatag árnyai megmártóznak a csöndben

nyihogó ágyát kaparássza lelkem homokja

ha meghalok 

-1971-

Megjegyzés: A MŰ-vel kapcsolatban számos filológiai kérdés merült fel. A részletek tisztázása folyamatban van...Csermely Szabolcs elküldött egy másik, kollektív módon írt művet, amely valószínűleg 1970-ben keletkezhetett a filológiai kutatások szerint. A szerzőség kérdése a mai napig még nem teljesen dokumentált, de erre törekszik az egész apparátus, amelyet a kollektív költemények kutatására forráskritikájára mozgósítottunk. Tehát:

MŰ2 

Csermely  –  Sándor – (.......)

(Szerintem címe nem volt, de lehet, hogy igen)

Pannonhalmi dal 

 Kicsapong a   hajnal vöröslő sugára

ladore        do  ri re do la szo la mi mi

Kavargó zöldbe vész  tiltott  örömöm

mi redo  remi     la      szo mi:  re do re

Az utcán   titkos  ébredések   üvöltve    tagadják a halált!

szo la do:  mire   do la mi: re  lamire      miredo  la do re

Mixer  őr-   zi(-i)         elvadult  kéjek     életét

miszo  mi:re(do)        remire    dolaszo   lalami

Alagút     sikoltva     (om)lik     össze bennem

mireszo  midoszo   (fare) szo   mire     lala

Arcod bársony tarsolyát őrzi elmém zuga.

mi szo la szo mi re mi re do mi re dore mirela la

Távolban inog ködként arcod

la szo mi do do ti szo  mi re do re

Szőke csodálatodhoz    min(dig)        visszaté:rek.

lado remi:re do re lado  mi(redo)    remire la(szo)la

 -1970-