A CREDO zenekar az 1972-ben végzett B osztály tagjaiból alakult, az alábbiakban Ongjerth Ricsi erről szóló  visszaemlékezését olvashatjátok :

A zenekarunk (Credo néven, de ezt sosem használtuk valahogy igazán) emlékeim szerint harmadikos
korunkban, tán 970 őszén alakult, természetesen a harmadik emeleti cipőtisztítóban. Feállásunk: Tóth
József ének (billentyűsök is, de azok ott nem voltak, így Józsi hiába tudott kántorkodni), Ongjerth
Richárd (gitár, vokál), Miklósi Miklós (basszus), Czigler Ágoston (ének, dob) volt. Nagyrész a futó
"luxemburgi" (és Illés) slágerekkel próbálkoztunk (mert nem volt se olyan elkötelezett blúzerünk,
mint Oroszlán, se olyan kiváló szólósunk, mint Füzy Árpi), de a fő profilunk a Beat mise volt (csak
azt Kilián nem engedte a Bazilikában, a kápolnában az osztálymisén meg a hajnali időpont miatt nem
volt az igazi). Az egyetlen érdemi fellépésünk a harmadikos farsangi bál volt, ahol egy órányit
játszottunk, ezt követően az érettségi bankett előtti utolsó osztálymisén játszottunk. Sajnos nekem
nem maradt fényképem magunkról (amikor megnősültem, és elköltöztem otthonról, a régi cuccaimat
anyáméknál hagytam, egyszer majd utána nézek, hátha a sufniban maradt valami...), egy bakelit
hangfelvételem van a saját akkori beat-misés számainkról, de azt sem digitalizáltam még be, lehet,
hogy nem is nagyon érdemes, llegfeljebb kordokumentumként.

Érettségi után Czigler Agár közvetítésével a Krisztinavárosi templomban folytattuk - ő ott volt
főministráns -, és először Miklósi James - aki nem is kezdte el Pesten, nem akart Dunavarsányból
bejönni Pestre próbálni, - ezt követően kb. egy éven belül a turai Tóth Józsi, akinek szintén messze
volt, és egy nagy szívműtét miatt sokat ki is kellett volna hagynia vált ki, majd kb. két év múlva -
emlékeim szerint 74. tavaszán - Czigler Csupi (ma már csak Guszti) vált ki a bandából, így új
tagokkal folytattuk 1985-ig (James helyére Becker Gábor, a jelenlegi építészkari dékán, Tóth J.
helyére Mindszenty Zsuzsó (ma az ELTE énektanárképzésében tanszékvezető), Czigler helyére pedig
különböző váltott dobosok léptek be.

A fő profil az egyházi zenélés lett/maradt, végig rendszeresen zenéltünk a Krisztinában, a saját
szerzeményű számok mellett két-három évente feldolgoztunk különféle önálló műsorokat is. így
74-75-ben - együttműködve a Pattantyús Á. Károly vezette Felső-krisztinai társasággal - a Jézus
Krisztus Szupersztárból játszottunk egy magyar nyelvű keresztmetszetet, majd a József és a
csodálatos álomkabátot és a Godspelből egy keresztmetszetet, tudtommal az utóbbi kettőt először
magyarul Magyarországon. 1983. környékén Bob Dylan vallásos szerzeményeiből volt egy műsorunk,
ezekkel egyébként különféle vidéki vendégszereplések mellett turnékat szerveztünk az akkori egyházi
iskolákba is, Kupacon talán három-négyszer is voltunk a hetvenes-nyolcvanas években, mivel Lukács
(akivel a kezdetekkor együtt is zenéltünk egy-két alkalommal) etekintetben lényegesen
liberálisabbnak bizonyult a közben nyugalomba vonult Kiliánnál. Nagy érzés volt fent állni érettségi
után két évvel a Bazilika szentélye lépcsőjének a tetején, és ott játszani.
A hetvenes-nyolcvanas évek egyházi beat szcénájában azért számítottunk egyedinek, mert - bár
meglehetősen széles stílus-palettán, de - következetesen maradtunk a beatnél, rocknál, tehát csak és
kizárólag erősítővel, dobbal játszottunk, ami az egyre popularizálódó "dobozolás" mellett kemény
dolognak számított (legalábbis mi úgy gondoltuk).