Dr. Celler Tibor: A főherceg és a tanítónő románca

Habsburg–Tescheni Albrecht fordulatos életútja

 

 

Történetünk főszereplője Habsburg–Tescheni Albert Ferenc József (1897–1955) osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, 1936-tól Teschen negyedik hercege, a Magyar Országgyűlés egykori felsőházának néhai tagja. A korabeli magyar sajtóban Albrecht főherceg vagy Albrecht királyi herceg néven írtak róla. A Habsburgok hadvezéri ágából (Feldherrenlinie) származott, elődei valóban jeles hadvezérek voltak. Édesapja, Frigyes főherceg tábornagy volt, aki 1914-től 1917-ig az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének főparancsnoki tisztét is betöltötte. Édesanyja pedig Isabella von Croÿ–Dülmen flamand– német hercegnő volt, aki – lévén, hogy a legenda szerint az Árpád-háziak vére is az ereiben csörgedezett – titokban a király nélküli Magyar Királyság trónjára szánta egyetlen fiát. Albrecht főherceg a két világháború között igen népszerű volt a magyar legitimisták között, akik uralkodójelöltnek tekintették. Ám az 1925-ben kipattant nagy horderejű frankhamisítási botrányt követően élete meglehetős lejtőre került.

 

Sorozatos rangon aluli házasságaival nemcsak a családja, de az addig őt pártoló közvélemény egy része is elhidegült tőle. Nyílt nácibarátsága viszont a háború végén dél-amerikai száműzetésbe kényszerítette őt.

 

Nyolc lány után végre egy fiú

 

Albrecht édesapja, a már említett Frigyes főherceg anyagi ágon József főhercegnek. Magyarország nádorának – akinek életével és munkásságával a lap hasábjain a közelmúltban foglalkoztunk – az egyik unokája volt. Egyik húga, Mária Krisztina Spanyolország királynéja volt. Apai nagybátyja halála után, 1895-ben Frigyes lett az ország egyik leggazdagabb embere. A Monarchia felbomlását követően Frigyes főherceg magyaróvári majorságába vonult vissza. 1920-ban Ausztria és a trianoni határozatok nyomán létrejött Csehszlovákia köztársasági kormányai lefoglalták az összes palotáját, földbirtokát és üzemét, így csak magyarországi ingatlanjai maradtak háborítatlanok. Odaveszett az ősi hercegség, a sziléziai Teschen területe is, melyen Csehszlovákia és Lengyelország osztozott meg. Az új hatóságok az ausztriai és csehszlovákiai uradalmak minden alkalmazottját szélnek eresztették. Ezek zöme Magyarországra menekült. Az idős Frigyes főherceg kötelességének érezte, hogy eltartsa ezt a sok embert, bár ez anyagilag jelentősen megterhelte. Olyannyira szívén viselte alkalmazottjainak sorsát, hogy még végrendeletében is meghagyta örököseinek, hogy halála után is gondoskodjanak földönfutóvá vált alkalmazottairól. Frigyes főherceg 1878-ben a belgiumi Ermitázs kastélyban vette feleségül Isabella von Croÿ–Dülmen hercegnőt. Házasságukból kilenc gyermek született: nyolc lány és kilencedikként – végre – egy fiúörökös. A nyolc főhercegnő közül ketten még a századforduló előtt, fiatalon meghaltak. Az erős akaratú Izabella főhercegasszony példás családanyaként irányította a főúri udvartartást, segítette férjét a birtokok igazgatásában. Társadalmi helyzetének megfelelően egész életében kiemelt érdeklődést mutatott a közélet és a jótékonykodás iránt. Szociálisan érzékeny, elkötelezett asszony volt. Többek között lelkesedett a cigány népzenéért is, emellett elismert teniszjátékos és tehetséges fotográfus is volt. Természetesen, mint mindenkinek, neki is voltak jellemhibái: könnyen megsértődött és igencsak becsvágyó volt. Pl. Zita királynéval azért nem volt beszélő viszonyban, mert az összeveszett a saját öccsével, Illés pármai herceggel, aki Izabellának történetesen a veje volt, IV. Károly királyt pedig azért nem szívelte, mert az 1917-ben leváltotta a férjét a hadsereg főparancsnoki posztjáról, hogy maga álljon a helyére. Eme előzmények után nem is csoda, hogy Izabella főhercegasszony azt tervezte, hogy fiát, Albrecht főherceget – mint magyar királyi herceget – a magyar királyi trónra segítheti. A tervnek sohasem volt realitása, még férje, Frigyes főherceg magyarországi népszerűsége és tagadhatatlan befolyása ellenére sem. A Croÿ–Dülmenek családi mítoszára, miszerint II. Géza királyunk és kijevi Eufrozina királyné Géza (1151–1210) nevű fia annak idején beházasodott volna a flamand nemesi családba, a hivatalos történelemtudomány máig sem talált bizonyítékot.

 

Albrecht gyermek- és ifjúkora

 

A főherceg a család felső-ausztriai Weilburg nevű kastélyában született. Pozsonyban járt iskolába. Első nyilvános szereplésére is itt került sor, amikor 16 éves korában I. Ferenc József császár és király megbízásából ő nyitotta meg az Erzsébet Tudományegyetem első tanévét. Az itteni katolikus főgimnáziumban érettségizett, majd egy gyors katonai kiképzést követően 1916-ban hadnagyként már szolgálatba is lépett. Az olasz frontra került, több ütközetekben is részt vett. Bátor magatartása miatt két érdemrenddel is kitüntették. A háborút mint vadász-főhadnagy fejezte, ezt követően Magyarországon folytatott felsőfokú gazdasági tanulmányokat.

A szabad királyválasztók reménysége

 

Albrecht főherceg a Trianont követő időkben kezdetben igen népszerű volt a magyar legitimisták között, akik uralkodójelöltjüknek tekintették annak ellenére, hogy nem számított törvényes Habsburg trónjelöltnek, hiszen nem volt IV. Károly király egyenes ági leszármazottja. Személyét elsősorban a szabad királyválasztók csoportjai próbálták magyar trónkövetelőként beállítani. Albrecht főherceg azonban 1931-ben hivatalos nyilatkozatban lemondott trónigényéről, és elismerte Károly fiának, Habsburg Ottónak az elsőségét, így a szabad királyválasztók is elfordultak tőle. Mint magyarországi nagybirtokos, apjával együtt mindvégig tevékenyen támogatta a trianoni békeszerződés revízióját, és mint felsőházi tag, meglehetősen aktív volt az országos politikában is.

 

A frankhamisítási botrány

 

Népszerűségét alaposan megtépázta a frankhamisítási botrány, ami egyúttal azt is lehetetlenné tette, hogy a későbbiekben vezető politikai tisztséget kaphasson. A magyar politikai elit egy része – köztük Albrecht főherceg is – a trianoni sérelemért Franciaországot tekintette felelősnek. A revízió propagálását hamis frank előállításával finanszírozni, emellett a francia gazdaságot is gyengíteni szerették volna. A hamisítás a budapesti Térképészeti Intézetben történt, amely a Honvédelmi Minisztérium felügyelete alá tartozott. 1925. december 14-én azonban Jankovich Arisztid huszárezredes és két társa Hollandiában lebukott, mikor hamis ezerfrankosokat próbált beváltani egy bankban. Amikor a holland rendőrség letartóztatta őket, több millió hamis frankot találtak náluk. Az affér kirobbanását követő nyomozás során Magyarországon többek között még Windisch-Graetz Lajos herceget és Nádosy Imre országos rendőrfőkapitányt is őrizetbe vették, sőt a botrány Albrecht főhercegen túl még Bethlen István miniszterelnököt és Teleki Pál volt kormányfőt is elérte, akiknek közvetlen kapcsolatuk nem, de tudomásuk volt az ügyről.

 

Felemás politikai szereplése

 

A Führer hatalomra jutása után Albrecht főherceg a nácizmus lelkes híve lett. (Ennek ellenére pl. a német hadsereg az 1938-as Anschlusst követően államosította a főherceg bécsújhelyi repülőgépgyárát.). A Délvidék 1941-es visszacsatolása után Albrecht főherceg szembekerült Horthy kormányzóval, mivel bellyei uradalmát nem kapta vissza, azt „vitézi telepesek” között osztották szét. Az 1942-es újvidéki vérengzés tettesei Albrecht főherceg magyaróvári birtokáról és az ő közreműködésével szöktek ki Németországba. 1943-ban a jobboldali ellenzéki Magyar Megújulás Pártja őt jelölte Magyarország kormányzójának. A hungaristák is őt tekintették titkos királyjelöltjüknek, V. Béla néven. A második világháború végén, a szovjet Vörös Hadsereg közeledésekor Albrecht elhagyta az országot, részben azért, mert úgy látta, elkobzott birtokait már nem tudja visszaszerezni, másrészt szélsőjobboldali tevékenysége miatt retorzióktól tarthatott. 1945-ben Dél-Amerikába utazott, ahol ifjú korában már járt. A fordulatos életű Albrecht főherceg, Teschen negyedik hercege 1955. július 23-án, egy nappal 58. születésnapja előtt hunyt el Buenos Aires-ben, Argentínában. Hamvait végső nyugalomra a burgenlandi Féltorony (Halbturn) templomában helyezték el.

 

Az első rangon alul kötött házassága

 

Albrecht főherceg 33 éves korában, Angliában vette feleségül a szabadkai születésű Lelbach Irén Dórát (1897–1985), Rudnói és Divékújfalui Dr. Rudnay Lajos vezető diplomata elvált feleségét. Bár a főherceg házassága a korabeli magyar házassági jog szerint maradéktalanul érvényes volt, a Habsburg-ház belső törvényei szerint az érvényesség elismeréséhez a családfő (ez esetben Frigyes főherceg) beleegyezése is szükséges volt. A feldühödött Frigyes főherceg azonban nemhogy engedélyezte volna ezt a súlyosan rangon alulinak számító frigyet, hanem egyetlen fiát még a családból és apai örökségéből is kitagadta. A morganatikus házasság gyermektelen maradt, így részben emiatt is, hét évvel később – 1937-ban – a pár hivatalosan (egyházilag is) elvált. Volt felségének a főherceg kárpótlásul megvette a Mezőtúr–Pusztabánrévei kastélyt. Lelbach Irén a második világháború utáni rövid koalíciós időszakban (1945–48-ig) a budai várban elegáns kávézót üzemeltetett, később külföldre emigrált. 99 éves korában Bécsben érte őt a halál. Budakeszin temették el. Az ő öccse, Lelbach János (1930–2007) volt Mezey Mária színésznő (1909–1983) második férje.

 

Másodszorra egy szegedi tanítónőt vett feleségül

 

Második (polgári) házasságát már apja halála után, 1938 májusában kötötte Szegeden. Ismét rangon alul nősült, bár most már kisnemesi magyar családból: felsőbányai Bocskay Katalint (1909–2000) vette feleségül, Bocskay Béla tiszazugi kisbirtokosnak, a szegedi vízmű gépészének és a polgári származású Farkas Eszternek egyetlen leányát. (Állítólag Albrecht jó pénzen kutatókat fogadott, hogy költséget nem kímélve bizonyítsák Bocskay Bélának és a hajdani erdélyi fejedelemnek legalább oldalági rokonságát.) A korabeli társasági sajtóban csak Katónak nevezett hölgy addig egy apró településen, Szelevényben dolgozott tanítónőként. A korabeli sajtó szerint Albrecht főherceg a Hortobágyra járt vadkacsára vadászni, s így ismerte meg a szép fiatal tanítónőt, akibe rögtön bele is szeretett. Állítólag a lány bátyja gépkocsivezetőként vitte vadászni a főherceget; innen az ismeretség. Két nappal a polgári esküvőt követően a Pannonhalmai Főapátság templomában Kelemen Krizosztom főapát egyházi esküvő keretében is összeadta őket, miközben az ara megtartotta református vallását. Teleki Pál gróf, későbbi miniszterelnök volt a násznagy. Albrecht főherceg tanúja Perényi Zsigmond báró, koronaőr és Khuen-Héderváry Károly gróf, felsőházi tag volt, Bocskay Kató tanúja pedig Hóman Bálint kultuszminiszter. Az országos érdeklődés övezte esküvőt a Magyar Világhíradó is felvette, és 742. számában adta közre. A főherceg Mátyás korabeli díszmagyart viselt, nyakában az aranygyapjas rend jelvénye. Bevonuláskor orgonazúgás közepette ők mentek elöl. „Négy lépéssel utánuk jött a menyasszony hófehér selyem-, aranyhímzésű ruhában. Fejéről a barokk diadém, alul halasi csipkéből készült menyasszonyi fátyol omlott alá. A vállán magyaros mente díszlett fehérróka-prémezéssel.” – szól egy korabeli tudósítás. A következő napon, május 10-én Hunyady József gróf a magyar arisztokrácia nevében elhatárolta magát a rangon aluli házasság („mésalliance”) elfogadásától, kijelentvén, hogy Albrecht ezzel kirekesztette magát a Habsburg családból, és elveszítette osztrák főhercegi és magyar királyi címeit. A Délmagyarország c. lap május 13-án közölte a főhercegi titkárság válaszát: „Őfensége házassága ellenére is tagja marad a Habsburg–Lotaringiai családnak, és címeit továbbra is viseli.” A pár románcáról 1939-ben „Pusztai királykisasszony” címmel filmet is forgattak Csepreghy Béla rendezésében, Szörényi Éva és Szabó Sándor főszereplésével. Bocskay Kató, az egykori tanítónő késő öregkort élt meg: 91 éves korában, Sopronban hunyt el.

 

Sarolta és Ildikó királyi hercegnők

 

Albrecht és Katalin házasságából két leánygyermek született Budapesten, akik a Habsburg-ház belső szabályzata szerint nem örökölhették apjuk után a főhercegnői címet. Habsburg Ottó trónörökösnek, a Habsburg-ház fejének engedélyével csak a Habsburg grófnője (Gräfin von Habsburg) címet vehették fel, illetve mivel születésükkor apjuk törvényes magyar királyi hercegnek számított (amit az ország akkori államfője, Horthy admirális hitelesített), így a mai napig viselik a „magyar királyi hercegnő” címet is. Habsburg Sarolta (Charlotte) Izabella Mária Krisztina Eszter Katalin (1940) 1967-ben a svájci La Tour-de-Peilzben egy grazi születésű osztrákhoz, Ferdinand Joseph Wutholenhez (1927) ment feleségül. Négy gyermekük született: Isabella Christina (1968), Alexandra (1970), Marina (1973) és Misha Wutholen (1981). Habsburg Ildikó Katalin Izabella Henrietta Aliz Mária (1942) először 1963-ban San Franciscóban feleségül ment Joseph Callejához (1939), akitől négy gyermeke született: Michel, Paul, Julie és Therese Calleja – a legifjabb 1969-ben. 1978 februárjában elvált férjétől, majd négy évvel később a kaliforniai Fresnóban Terrance D. Fortierhez (1939–2003) ment feleségül. Második házassága gyermektelen maradt.

 

A harmadik, Paraguayban kötött frigy

 

Az idősödő főherceg 1950-ben Paraguayban viszonyba került egy helyi bárénekesnővel, az argentínai születésű Lydia Georgina Strauss–Dörnerrel (†1998), Strausz Zoltán magyar gabonakereskedő fogadott leányával. Amikor kitűnt, hogy Lydia gyermeket vár tőle, Albrecht 1951-ben a mexikói Moralesben elvált második feleségétől, Bocskay Katalintól, aki ezt követően San Franciscóba költözött. Napokkal a második válását követően Albrecht főherceg harmadszor is megnősült, a paraguayi Asunciónban feleségül vette a másállapotban lévő bárénekesnőt, akitől még ugyanabban az évben, megszületett egyetlen fia: Habsburg Rudolf István gróf, címzetes magyar királyi herceg, Teschen címzetes hercege, akinek a későbbi sorsa nem ismeretes.