1971. JANUÁR 12. K
Ma reggelre hatalmas hó esett! Indul a sízés!
A sízés mint sporttevékenység a botanikus kert lejtőjén való csúszkálást jelenti. A léceket a tornaterem szertárában tartjuk, Zoli bácsi szigorú felügyeletével. Itt zajlanak az alapvető előkészületek is, mint pl. a lécek vakszolása és a kötések beállítása. Akkori faléceimet és a kötéseket nemrég hangulatfestő, ódon dekorációként fedeztem fel egy síparadicsom menedékházának falán. Síbakancsom egy erős bőr lábbeli, a sarkába belemartak egy hornyot a kötés acélsodronyának rögzítésére. A kötés eleséskor nem old ki, hanem jól megcsavarja a bokát.
Zoli bácsi persze nem a technika és a felszerelések felől közelíti meg a sízés lényegét. Legfontosabbnak a felvonó nélküli pályán való felfelé történő hótaposást tartja, amely edzi a testet, nemesíti a lelket, és a pályát is javítja... De megtanít a kerti utakon csúszkálva az alapvető fogásokra is: hóekézés, fordulás, helyes testtartás, bukkanók leküzdése. Vannak persze köztünk jól síelők is, mint pl. Buci. A bencés rendet Hildebrand atya és Fater képviselik. Félix atya sajátos stílusával a pálya ördöge!

-következő-
|