2005. november 3-án Szombathelyen a Tudomány Napja alkalmából emléktáblát avattak Szigeti Kilián szülőháza falán. A BDSZ nevében Harangozó Bertalan (Gy 73) mondott beszédet. Kilián atya, sokunk énektanára, 18 évesen lett bencés, 1937-ben szentelték pappá. Rómában doktorált egyházzenéből.

Pannonhalmán folytatta tudományos és tanári tevékenységét. Világszerte ismert orgonaszakértőként és tervezőként számos alapvető tanulmányt írt az egyházzenéről. A magyar nyelvű liturgia bevezetésekor komponált dallamaival énekeljük országszerte sok helyütt ma is a szentmise állandó részeit. Három fivére szintén bencés lett, öt lánytestvére is a szerzetesi életet választotta. Idén van halálának 26. évfordulója.

 Szerzetesi cellája a lehető legközelebb volt munkahelyéhez, hiszen a kórus és az orgona magasságában a bazilika közvetlen szomszédságában lakott. A hatvanas években tanárunkként is megismerhettük. Remélem, nem kicsinyítjük félelmetes munkabírással végigjárt tudományos pályafutását, ha néhány emberközeli epizódot is felidézünk azokból az évekből.

Mindig vidám arccal lépett be az osztályterembe, sugárzott róla a zene iránti szeretet. Ez a lendületes előadásmód senkit sem hagyott közömbösen. Gyakran emlegetett alliterációjával szülővárosát mindig szép Szombathelynek nevezte. Előfordult, hogy egy-egy apropó kapcsán messze elkalandozott az énekóra anyagától, egyszer a Hozsannából kiindulva azt vettük észre, hogy már rég a téeszesítés viszontagságait tárgyaljuk.

 „Tehetségtelen egy társaság!” – fakadt ki, ha fals hangokat hallott, de ha jól ment az ének, jött a megérdemelt dícséret: „Docilis fiúcskák!”. Mindig fiúcskáknak hívta a diákokat, egy idő után már mi is fiúcskának neveztük őt szemtelenül a háta mögött. Fantasztikus hallásával rögtön kiszúrta, ha valaki a kórusban álmosan, hang nélkül tátogott, lehetett az tőle akár tíz méterre is. Ezt olyan könnyedén tette, mint ahogy mi rögtön meglátjuk, ha egy villanykörte nem ég a sok közül.

Valamilyen okból egyik osztálytársunk nevét mindig tévesen olvasta fel, Decs István helyett állandóan Decs Jánost mondott. Mi persze a tévedést kaján gonoszsággal kórusban Decs János Sebestyénre módosítottuk. Erre ő értve a tréfát, átlátva a gonoszkodást, végtelen türelemmel óráról-órára csak ennyit mondott: „Az Bach volt, kérem.”

 Egyik tanévben gazdasági földrajzot is tanított. „A csalás látszata is egyes” – ez volt nála az alapszabály dolgozatíráskor. Árgus szemekkel őrködött a dolgozatírók felett, ha valakit gyanúsnak talált, felállította, és alapos személyi motozásnak vetette alá. Közben derűsen mosolyogva így mentegetőzött:„Ne haragudjon fiúcska, de engem ezért fizetnek.”

Egyikünknek kislemezen sikerült megszerezni a Beatles „Lady Madonna”- számát. Nekünk tetszett, sokszor meghallgattuk, de furdalt bennünket a kíváncsság, Kilián atya mit szólna hozzá, hiszen ez is egyházzene, ha úgy vesszük. Végül bátortalanul bekopogtattunk hozzá, hallgatná meg kedvünkért a lemezt. Kétszer is meghallgatta, másodszorra már talán csak vezeklésből. Bizonyára szokatlan volt számára a stílus, nem mondott kritikát, csak mosolyogva így kommentálta a hallottakat:

„Érdekes megközelítés, fiúcskák, érdekes megközelítés.”

Cassius [Kőváry György] (Ph 69)