[49-30] [29-10] [9-1]
Uraim!
Nem lehetne az eredeti hátteret visszarakni? Ez a sárga nagyon nem tetszik.
Flóri(án Endre) Ph71
Válasz: Érdekes, mások is észrevételezték. Köszönettel visszaállítottam. Üdv: Csé |
Nagyon jó az Urbi et Orbi! ::))
És a szocreál is, amihez még pár másfajta szocreál kép: http://magyarrendor.osaarchivum.org/content/ |
2009. július 7. 00:00
Kristóf Attila
Én nem tudom, meg lehet-e ismerni, megszeretni vagy elutasítani valakit egy, az ő gondolatait, illetve konkrét válaszait tartalmazó interjúkötet alapján. Közel kilencven különböző megközelítésű írásról van szó, amelyekben Korzenszky Richárd tihanyi bencés szerzetes, perjel a hozzá intézett kérdésekre válaszol, s ezekkel a válaszokkal lényegében a világgal kapcsolatos viszonyán és véleményén keresztül az Istenhez, Jézushoz, a hithez és a katolikus anyaegyházhoz fűződő személyes lelki kontaktusát világítja meg. „Ha kérdeznek…” Ezt a címet viseli a Cs. Varga István irodalomtörténész-professzor által sajtó alá rendezett kötet.
Ez a cím pontosan kifejezi Korzenszky Richárd viszonyulásának milyenségét a „széles” nyilvánossághoz. Elsősorban azt, hogy viszolyog mindenfajta „celeb” szereptől, nem törekszik sem médiahírnévre, sem véleményének preferálására vagy személyiségének középpontba helyezésére, de nem is zárkózik önmagába. „Remetesége”, szerzetesi mivolta nem külsődleges jelekben testesül meg, hanem bensejének, lelkiségének lényege. Így összefér a nyitottsággal: ha kérdezik, felel. Ami túl van a praktikus földi kérdéseken, ami igazán lényének lényege: minden vasárnap misét celebrál a tihanyi apátság templomában. Ilyenkor több száz ember előtt tesz eleget Krisztus által rá rótt kötelességének, keresi és hirdeti az igazságot, ami Jézus tanításainak és az ige megtestesülésének alapvető eleme.
Nagy örömömre szolgál, hogy a rendszerváltozás utáni első interjút 1990 kora nyarán én készítettem vele a Magyar Nemzetben (1990. június 2.). Az interjúból, amit most természetesen újra elolvastam, egyetlen különös mozzanat ragadt meg emlékezetemben, talán azért, mert vizuális élmény is kötődött hozzá. Pannonhalmáról kérdeztem őt, arról, milyen érzés itt élni, innen elmenni és ide visszatérni. Pontosan azért kérdeztem erről, mert lenyűgözött ennek a helynek magasztos, már-már az egész pannon tájat megkoszorúzó szépsége.
Így válaszolt: „Egyszer… Budapestről hazafelé jövet, nagyon messziről, a napkorong közepén tűnt fel az apátság tornya. Két évig lestem rá, míg újra megismétlődött ez a jelenség, akkor sikerült lefényképeznem… Tudom, hogy innen el lehet látni messzire, és ide lehet látni messziről, különösen ha az épületet… távoli, idegen fény világítja meg…” Ez a fény valójában nem idegen. Innen sugárzik, és ide sugárzik vissza. A kötet minden sorából, Korzenszky Richárd bármely kérdésére adott válaszából az derül ki, neki Pannonhalma az otthona, s bárhová megy, magával viszi ennek az örök otthonnak fényét és melegét.
Mit mondjak? A kezemben tartott könyv címlapját a pannonhalmai és tihanyi apátság képe díszíti. Két ősrégi, rokon, Istennek szánt építmény, bencés kolostor. S ki kell mondanom: Korzenszky Richárd Tihanyban, a hely hosszú némasága után, újjáteremtette, felragyogtatta Pannonhalma szellemét. Talán az egész kötet erről szól, erről az egyetlen dologról, miként hordozza, árasztja szét az emberi lélek, amit a hit és a szeretet vésett bele.
Ő maga erről ezt mondja: „Sokszor, sokféle módon kérdeztek életemben. Válaszaim ugyanazok voltak. Mert bárki kérdezett s bármiről, ugyanaz volt a számomra biztonságot adó háttér, és most is ugyanaz.” Ez a „háttér” az ő esetében természetes és nyilvánvaló. Tizennyolc esztendősen választotta a szerzetesi hivatást, s most, ötven év után ugyanazzal a boldogsággal, szerény derűvel és biztonsággal halad a választott úton.
A könyvet olvasva valahogy – bár egy tetőtől talpig modern, a korral minden szempontból lépést tartó emberről van szó – nekem róla, kissé elvontan, mintegy távoli dallam, az a korai magyar keresztény világ jut az eszembe, amikor nem csupán a hitet, hanem a kultúrát is a szerzetesi létforma testesítette meg, amikor a kolostorokból kezdett szétáradni az, ami az európai létformát és életideált létrehozta. S van még valami, ami Korzenszky Richárdból szinte sugárzik: az életerő és életigenlés, s az a fajta érdeklődő tehetség a művészetekben és irodalomban, amely már a reneszánsz embertípust jellemezte. Ez az életerő teszi fáradhatatlanná, s mondhatni, nyugtalanná. Három szó kívánkozik ide: „az út, az igazság és az élet…” A hajdani vele készített interjú címe (A rend megtart téged) azonban lényének egy másfajta aspektusára is utal. A rendet, amely megtartotta és megtartja őt, saját territóriumává teszi, önmagában őrzi, és másoknak is közvetíti ezt a szigorú belső rendet, amely zilált korunkban szinte az ember egyetlen menedéke.
Hogy nem lenne-e jobb az életünk, ha sok olyan ember volna körünkben, aki kérdéseinkre úgy tud válaszolni, miként ő, én nem tudom… |
Sziasztok!
Tegnap már próbáltam írni, de a "szolgálati" utat végigjárva sem került be az üzenetem a vendégkönyvbe. Most, hogy a Képes Krónikás bejegyzés sikerült, megpróbálom röviden még egyszer:
itt nyilvánosan - és gondolom előzetes egyeztetés nélkül is írhatom, hogy - mindannyiunk nevében KÖSZÖNÖM VASSZERNAK (és a fiainak is!) az időt, energiát, anyagiakat nem kímélő áldásos tevékenységét amelyet az osztálytalálkozó érdekében tett! Tudjuk, hogy bizonyos, előre megtervezett és egyeztetett programok elmaradtak, de ez nem az Ő hibája volt.
Levonva a tanulságokat javaslom, hogy legközelebb, ha egy időben is tartja a két osztály a találkozót, az egyébként közös programokon túl (ebéd, vacsora, mise, sport, stb.) minden egyéb program külön legyen. Aki pedig most nem volt ott, de olvassa-e sorokat, már most tervezze úgy, hogy öt év múlva a programjai között lehetőleg az osztálytalálkozó élvezzen elsőbbséget. A hiányosságok ellenére szerintem mindenki élményekkel feltöltődve távozott Pannonhalmáról.
Mensáros Tamás |
http://www.kepeskronika.net/ |
Véletlenül akadtam rá erre a honlapra, családunk régi kedves ismerősét, Anaklét atyat kerestem az interneten, így találtam meg ezt a nagyon érdekes, a régi időt a maival ötvöző honlapot. Köszönöm a sok érdekes tájékoztatást a bencés tanárokról, Lajos bácsiról!
Üdvözlettel: Szabó Márti
|
Kedves Gaston!
Igazad van. Még nem volt kész a táblázat, mikor felraktam!
De azért ugye, az "egy kettő három szünet" menüpontunk a kezdőlapon Neked is arról szólt szombaton, mint nekem?
Üdv: Csé |
Köszi a 72/a oldalért (is)
Egy kis kötözködés. Nézegettem a márciusi ünnepeket jelző oldalt és úgy jártam, mint tegnap az esti misén a fehérvári ciszter templomban. Egy árva szó sem volt Szent Benedekről. Őket még valahol megértem, hiszen már régen kiszálltak és új rendet alapítottak, de hogy a mi ünnepeink között is üres legyen március 21?! Csé, te még emlékszel, hogy abban az időben az volt a megdöbbentő szövegünk a külvilág számára, hogy Pannonhalmán március 21-e az egyik legnagyobb ünnep. - A tanácsköztársaság?
- Az micsoda?.. Dehogy!! Szent Benedek napja!
Köszönettel és üdv:
Gaston |
Megjelent a Bencés Kiadó HISTORIA PRO FUTURO történelmi sorozatának új kötete.
Somorjai Ádám
Ami az emlékiratokból kimaradt -- VI. Pál és Mindszenty József (1971-1975)
"Mindeddig az Emlékirataim alapján alkottunk véleményt a bíborosról, könyvünkben azonban elsőként közöljük Mindszenty levelezését a pápával, életének utolsó éveiből. E források alkalmat nyújthatnak arra, hogy újragondoljuk Mindszenty József esztergomi érsek, Magyarország Prímásának felfogását saját hivataláról és a nemzet szolgálatáról."
Somorjai Ádám (1952) pannonhalmi bencés szerzetes, a Magyar Enciklopédia Munkaközösség alapító munkatársa, a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok szerkesztőbizottsági tagja. Jelenleg Rómában a Pápai Államtitkárság munkatársa, a Szenttéavatási Kongregáció konzultora. E kötetben az elmúlt évek során folytatott kutatásainak első összegzését tárja az érdeklődő nagyközönség elé, s egyben felhívja a figyelmet arra, hogy számos, mindeddig nem vizsgált forrás megtalálható a budapesti Mindszenty Archívumban.
megrendelhető: www.benceskiado.hu |
Elindult a Pannonhalmi Szemle honlapja.
A lap bemutatásával (magyarul és angolul),
régebbi számaink témáival,
összesített tartalomjegyzékekkel,
friss híreinkkel,
olvasószobával és egyéb érdekességekkel
várjuk jelenlegi és jövendő olvasóinkkat!
www.phszemle.hu |
Felcser István (Ph 72), Zsiráf 2008. március 1-én elment közülünk. Hosszú
szenvedés után tért meg az Úristenhez.
Imádkozzatok érte.
Adamovich Károly |
Hát Szevasztok !
Csak ámulok, hogy mi mindenre jó ez a honlap. Köszike, hogy felhívtad rá a figyelmemet Csé. Az első, amit megnéztem a Yarbirds volt a Nagyitásban. Jó volt látni Jeff Becket, ahogy ismét csak széttöri a kotróját. Jába - ezek a dolgok csak nem változnak. :-)
Megest csak gratulálok az ötletedhez és a kivitelezéséhez is. Jába a tanult embernek párja nincsen :-)
Üdv. az Állatok Királya
|
| Csé! Megint fantasztikusat produkáltál!!
Foma |
Ügyes...Örülök Nektek,meg a híreknek is...Csicsa/Merencsics István 1972/B
|
Kedves Diáktársak!
Mély fájdalommal tudatom Veletek, hogy Dr. Lévai Flórián (Ph '74) móri
állatorvos 2007. május 7. napján rövid szenvedés után, hirtelen elhunyt.
Nyugodjék békében!
dr. Abért János (Ph '98)
|
Kedves CSÉ ! és a IV.A. gratulálok a honlapotokhoz,
küldeni fogok néhány képet Fater és a IV.B.-ről. sok szeretettel üdvözlök
mindenkit. Kokas Géza ( Kopasz)1970-1974. IV.B.
PAX !!!!!!!!!! ránk fér ebben a hülye világban
|
Gratulálni szerettem volna az oldalatokhoz, de szomorú
hírt kellet tudatnom Veletek.Sajnos Csének én küldtem a rossz hírt szegény
Szakos Laciról.Az előttetek végzett IV.-A.-nak is van már vesztesége - tavaly,
szintén januárban tragikus hirtelenséggel elment a Henczi Laci, akire tán Pacsa-
ként emlékeztek.
Küldtem Csének pár képet rólunk, ha még megvagyunk
emlékeitekben.
Mindenkit szeretettel és a legmélyebb Twisztelettel
üdvözöl: az állatok királya Oroszlán
dzsugesz@t-online.hu
|
Kedves 1974A! Örömmel nézegetem honlapotokat, melyre János
(Sopronyi) hívta fel figyelmemet. Igényes, jól megszerkesztett munka! Gratulálok
készítőinek! Ha időtök engedi, pár képet találhattok (sajnos nem a régi "szép"
időkből, inkább az elmúlt pár évből) ez előttetek végzett 1973 B. osztályról,
néhány találkozójáról, Pannonhalmáról a következő linken, annak is a második
oldalán : http://community.webshots.com/user/hegybiro100 .Mégegyszer köszönet az
élményért, Isten áldjon Benneteket: Hegybíró Miklós (1973.B.)
|
Kedves Osztálytársaim, ma választ kaptam Erdősy
Gyuritól!
Azt írja, hogy nagy örömmel nézegette a tablókat, annak
ellenére hogy így megöregedtünk. Gyuri most költözött Ottawába, ahol Felesége is
állást kapott a szövetségi kormánynál, Ő pedig a Carleton Egyetemen tanít.
Leírja, ahogy 1973 nyarán visszautazott a szüleihez Irakba, majd pedig a család
engedélyt kapott, hogy autóval induljon haza, és Isztambulon és Görögországon
keresztül Olaszországba mentek, onnan pedig három hónap múlva
Kanadába.
Gyuri érettségi után a Torontói Egyetemen régészetet és
történelmet tanult, mivel az iraki évek alatt rájött, hogy érdekli az
archeológia és az utazás. 1980 és 1985 között Cambridge-ben tanult
és doktorált. Utána a Torontói Egyetemen dolgozott, és 15 évig ázsiai
ásatásokban vett részt. A felsorolt publikációk ennek a munkának az
eredményei.
Bogyó 1994-ben Pakisztánban megházasodott, és mivel
Felesége mohamedán, Ő is felvette a mohamedán vallást, és megváltoztatta a
nevét. 1995-ben visszatértek Kanadába és akkor kezdődött el a második
karrierje. Először angolt tanított, aztán pedig tavaly szeptemberben újabb
doktorátust szerzett. Jelenlegi állása a nyelvtudományokkal
kapcsolatos.
Gyuri mindannyiunkat üdvözöl, szívesen beszélgetne és
találkozna velünk, terveik szerint 2008-ban jönnek majd Magyarországra.
2002-ben járt itt utoljára, édesanyja halálakor. Pannonhalmára is elment, de nem
tudott senkivel sem találkozni.
A gyerekek tablójára már feltettem a két
kislányáról küldött képét és remélem hogy hamarosan további beszámolóra is
megkérhetem. Addig is felhívhatjátok az 1-613-26-5726 -os kanadai
telefonszámon vagy üzenetet küldhettek az usman_erdosy@carleton.ca internetes
címen. Keressétek, hívjátok! Csé |
Kedves Osztálytársaim,
Több mint ezer webhely megtekintése után
megtaláltuk Bogyót!
Erdősy Gyuri osztálytársunk világhírű
archeológus-nyelvész-történész Muhammad Usman Erdosy néven, aki a honlapon
felsorolt könyvek és a világ összes nagy kiadójánál megjelent indológiai
alapművek szerzője, jelenleg a Torontói Egyetem és a Carleton Egyetem tanára.
Mellékelem a képet amelyről biztosan ráismertek. Remélem, hogy hamarosan
telefonon is tudunk majd beszélni, és a honlapunkon is olvashatunk Tőle
beszámolót az eddig eltelt évekről.
Üdv..
Csé
|
[49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
