|
(1932)
Tanár Úr – kit Faternak is hívtak
Lövey Félix (Bp 50) 45 éve lépett a katedrára. Győrben és Pannonhalmán hat osztályt vezetett az érettségiig. Hívták Félix Atyának, Tanár Úrnak – vagy egyszerűen csak Tatának, később Faternak. Ezt a megszólítást nem érezte senki bizalmaskodónak; hisz a szeretet kifejezője volt. Alakja legendává lett az idők során. Tevékenységére példa: Minden új osztályának diákjait – az ország legtávolabbi pontján is – végiglátogatta még az iskolakezdet előtt, majd a bevonuláskor már isme-
rősként köszöntötte őket. Minden évben, ugyancsak minden diákjánál, családlátogatást tartott. Egész nyáron túrákat, hasznos programokat szervezett osztályai számára. Ma alperjel és plébános-helyettes a Tihanyi Apátságban.
Előtte való tisztelgésként egykori diákjai Félix címmel könyvet jelentettek meg. Az archív fotókkal gazdagított kötetet jó szívvel ajánljuk mindazoknak, akik – bár nem volt osztályfőnökük – tanítványai voltak, ismerték Győrből, Pannonhalmáról, vagy akár egyszerűen csak jó hírét hallották. Az emlékkönyv szép olvasmány, a szeretet és a bencés szellem hű kifejezője.
Négy idézet a könyvből:
„Tata – mert mi alig néhány nap után csak így hívtuk – nem volt egy magával ragadó személyiség. Nem énekelt, nem zenélt, nem táncolt, nem dohányzott, nem ivott, nem hordott farmert, divatos cuccot, nem nyomott modern, hangzatos szövegeket. Érkezésünkkor kisgyerekként kezelt bennünket –amit ki jobban, ki nehezebben viselt közülünk –, anyánk helyett anyánk volt. Minden gondunkkal hozzá fordulhattunk, és fordultunk is sokan, sokszor. 38-40 kamasz srác éjjel-nappal összezártan – hát nem könnyű eset –; és ő mindig kéznél volt.
Mindig volt ránk ideje. Igen, mindig, mert nagyon kemény ember volt. Végigcsinálta velünk a napot kora reggeltől késő estig, majd nekilátott a maradék – mondjuk 3-4 csomagnyi –dolgozat kijavításának. És másnapra mindennel készen volt. Soha nem késett a kijavítással, soha egyetlen óra nem maradt el a 4 év alatt. Soha nem hagyott kétséget bennünk, soha nem hagyott semmit igazságtalanul: Ha valaki méltánytalannak érezte valamely döntését, akár egy osztályzatát, akkor mindig készséggel állt a megvitatásra. Soha nem csinált hiúsági kérdést abból, hogy változtasson egy korábbi megítélésén. Ha jogos volt az igény! – Kemény férfi volt. Fáradhatatlan a munkavégzésben, és bármikor képes volt legyőzni saját magát, hiúságát is. Embertelenül sokat dolgozott.”
Schrenk Gyula (Ph 70)
„Mi kirándultunk a legtöbbet, a Bakonyt ma is jobban ismerem, mint szülőhelyem környékét. Aki ügyes és kitartó volt, az érettségi mellé jogosítványt is szerezhetett, mivel az egész osztályt a saját motorján tanította motorozni. Általában is vállára vette ügyes-bajos dolgainkat, azt is tudtuk, hogy sokszor ütközött is másokkal miattunk.”
Dr. Czakó Károly (Ph 70)
„Családunk Félix atya látogatására készült. Szokatlan és meglepő is volt számomra ez a vizit, mert korábban tanáraimtól, osztályfőnökömtől soha ennyi érdeklődést, figyelmet nem tapasztaltam. Ebből a kiáradó szeretetből éreztem, hogy mi, leendő diákjai már akkor is, ismeretlenül is rendkívül fontosak voltunk számára. Külsőségeiben és hangvételében is „hivatalos” látogatásra készültem egy szigorú reverendás atyával. Ehhez képest egy napbarnított, vidám, sportos fiatalember érkezett civilben, 500-as Fiatján, aki már az első találkozásunkkor baráti öleléssel fogadott. Közvetlenségével, kedvességével szüleim minden féltő aggályát eloszlatta. Négy szépdiákév következett.”
Hatos László (Ph 74)
„Önéletírásából idézem: „nem is voltam igazán jó tanár”. Mit tegyünk, barátaim, ha nekünk csak ilyen „nem igazán jó” osztályfőnök jutott? Meg is van az eredménye: alig néhány elméleti matematikus és fizikus, tudományos kutató és műszaki doktor került ki a keze alól, mérnök is tán csak két-három tucat, tanár se oly rettenetesen sok; amint neves orvosból, jogászból, kiváló nyelvészből-zeneszerzőből-orgonaművészből-irodalomtörténészből-Kossuth-díjas akadémikusból is csak annyi van ennek a rossz tanárnak a tanítványai között, amennyi a társadalmi mintának legfeljebb ha tíz-hússzorosa – na ugye. Mit tiszteljünk mesterünkben, ha egyszer ő mondja kimagáról a szigorú bírálatot? A kútmélységű hitét? A szerzetesi alázatát? Az állandó szolgálatra-készségét? A törhetetlen optimizmusát? És miért legyünk hálásak neki? Hogy szüntelenül korrepetálta a lemaradókat? Hogy éjjel-nappal a hivatására koncentrált? Hogy harminc-negyven év után is „látóközelben” tudja tanítványait?”
Várkonyi Wirter Balázs (Ph 67)
Ünnepi szentmisén köszöntötték Tihanyban a bencés apátsági templomban a közösség alperjelét, a 80 éves Lővey Félix atyát.
A még ma is rendkívül friss, fiatalos lendületű, agilis munkabírású szerzetesnek Korzenszky Richárd perjel, a tihanyi egyházközség vezetői és hívei, valamint egykori tanítványainak, munkatársainak népes serege köszönte meg a szertartás keretében húszéves tanári, húszéves gazdasági, gondnoki vezetői, valamint húszéves tihanyi monostori szervezői és lelkipásztori munkáját.
A szentmisét az ünnepelt mutatta be a tihanyi szerzetestestvérek közösségében. Szentbeszédet Korzenszky Richárd mondott, melyben a bencés rendalapítónak, Szent Benedeknek intéseit idézte fel. Ezeknek középpontjában áll: Krisztus szeretetének semmit elébe ne tegyél! E figyelmeztetés nemcsak a szerzeteseknek szól természetesen, hanem minden embernek — mutatott rá. Ezért fiataloknak és időseknek, diákoknak és tanároknak, volt tanítványoknak és volt pedagógusoknak el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon nem faragott képeket imádunk-e. Vajon van-e a mindennapi életünkben valami abból a fegyelemből, amit Szent Benedek atyánk megkíván mindazoktól, akik Jézus Krisztus követésére vállalkoztak, s az ő szellemében akarják megjeleníteni a templomot megtisztító Üdvözítőt az emberek között — utalt a napi evangélium gondolataira. Jézus világos példát ad nekünk arra, hogy mi az, ami lényeges és mi az, ami lényegtelen. S ahogy múlnak az évek, évtizedek, az ember egyre inkább rá kell, hogy döbbenjen, hogy mi a fontos világunkban. Életünk akkor lesz Istennek tetsző, s akkor találunk békességet saját magunkban, ha a Tízparancsolat szava életté válik bennünk: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Ha Istent, Isten szeretetét, szeretetből fakadó törvényeit beengedjük életünkbe és minden szinten e törvényeket életté váltjuk, akkor jobb lesz világunk.
Majd Szent Benedek másik figyelmeztetését idézve – „A fiatalok az idősebbeket tiszteljék, az idősebbek pedig a fiatalabbakat szeressék” – hangsúlyozta: Félix atya évtizedeken keresztül e Szent Benedek-i intésnek megfelelően szeretetben foglalkozott diákjaival, akiket matematikára, fizikára tanított, és a szeretet tetteire nevelt. Megvilágosította előttük: nem az évek száma adja az élet értelmét, értékét, hanem az odaadás, a krisztusi példa megélése, a magunkat fenntartás nélkül szétosztani tudás képességének gyakorlata. Szentbeszédének végén Reményik Sándor gondolatait idézte Akarom című verséből, példaként állítva valamennyi küldetésben járó keresztény testvér elé.
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
