|
1968 - az Illés legjobb éve. Az Ezek a fiatalok sikere után a filmesek felfedezik őket. Filmzenét komponálnak. Több híres daluk filmekben hangzik el először (Az oroszlán ugrani készül - Miért hagytuk, hogy így legyen; Bűbájosok - Történet M-ről, Eltávozott nap, Kis virág, Holdudvar - Holdfény '69). Az 1968. júliusi IM sikerlista első négy helyét Illés dalok foglalják el (Little Richard, Eltávozott nap, Kis virág, Nem érti más, csak én). Tolcsvayékkal és a Bajtala együttessel közösen a Zeneakadémián koncerteznek, ahol új hangszereket - pl. citera - szólaltatnak meg. A Népszabadság háromhasábos nagy cikkben méltatja zenéjüket és kulturális életünkben betöltött szerepüket. A zenekar 1968-ban a Táncdalfesztivál 11 díjából 5-öt kap meg, és az új zenei forrásokat kereső Illés a bemutatott új daluk után (Amikor én még kissrác voltam) megkapja a "Magyar Állami Népi Beategyüttes" elnevezést.
Ez a "cím" két fontos mozzanatra is rávilágít az együttes életében. Zenei törekvéseikben végleg elkanyarodtak a beat kitaposott ösvényeiről, ugyanakkor az együttes a hétköznapok valóságából lassan a mítoszok világába lépett át a rajongók szeretetében. Az Illés 1968-ban már nemcsak példakép és példázat, hanem mítosz is nemzedéke életében.
Az Illés - többek között - azért lett olyan példátlanul (gyorsan) népszerű, mert "nem orvosi sztetoszkóppal és nem szociológiai tesztlapokkal, hanem belső azonosulással kottázta le nemzedéke vágyait és érverését. Azonosulva és mégis eredetien ki tudták fejezni, amit a maguk és nemzedékük szívhangjaiból kifüleltek. Nem véletlenül beszéltek egy idő után az Illésről úgy, mint "a nemzedék hangja".
Az Illés 1968-ban a kellős közepén találta magát azoknak a megújulási és reformtörekvéseknek, amelyek a magyar szellemi-kulturális-gazdasági-politikai életet áthatották.
Illésék zenéjét már 1966-ban, Az utcán idején, később pedig egyre inkább a magyar és a környező országok folklórjához való erős kötődés jellemezte. A zenekar tagjai "felfedezték", hogy az angolszász országokban is egy vagy több társadalmi kisebbség zenéjéből, kultúrák egymásra hatásából született meg a rock, és ezt a nemzetközi zenei nyelvet országonként más-más nyelvjárás (nép-, illetve műzene, pl. vallásos dalok) színesítheti. Illésék a kelet-közép-európai, a balkáni népzenét emelték be a beat nemzetköziségébe és teremtettek nemcsak mondanivalójában, szellemiségében, de zeneileg is sajátos, karakteres magyar ifjúsági zenét.
Illésék másik fontos törekvése - a zenekar öntörvényű útjának következetes végigvitelén és elismertetésén kívül - a rockzenének mint önálló, társadalmilag is hasznos, művészileg is értékes műfajnak az elfogadtatása, integrálása a kulturális életbe, a közművelődésbe. S ez a törekvésük legalább olyan ellenállásba ütközött, mint az előbbiek, hiszen a rockzenét a mai napig a "szórakoztatás" degradáló és beszűkítő kategóriájába utalják át, a valóban kommersz és a szórakoztatásnál többre nem is vállalkozó műfajok mellé. A zenekarnak - ha rövid időre is - mégiscsak sikerült a kedvező széljárásokat, pillanatnyi engedményeket kihasználva 1968-ban politikai, társadalmi, kulturális utópiájához és koncepciójuk kibontásához kísérleti műhelyt találni, (tudniillik a beat nemcsak zenei jelenség, hanem a társművészetekkel kölcsönhatásban autonóm kultúrává, e kultúra részeként pedig új típusú életformává, emberi-társadalmi normákká, magatartásformákká alakítható át).
1968 szeptemberében a Fővárosi Művelődési Házban ifjúsági klubot nyitottak. Az Illés-klub - amelyet Bródy János irányított, szervezett, vezetett - nyugodtan mondhatjuk - a hatvanas évek végének legfontosabb ifjúsági kísérleti műhelye volt. Az 1968-as fesztivált követően Illésék politikai, népzenét felkaroló ambíciói láttán az értelmiség tekintélyes képviselői (Vitányi Iván, Pernye András, Gyurkó László, Hernádi Gyula, Jancsó Miklós) is támogatni kezdték a zenekart. Különösen a közművelődés szakemberei láttak nagy lehetőséget abban, hogy a beatzene segítségével a legkülönbözőbb társadalmi réteghez tartozó gyerekeket elvezessék más művészetekhez vagy a politikai kultúrához.
1970 februárjában és márciusában a Marquele-Martin menedzseriroda szervezésében 10 napot Londonban játszottak, majd a nagyobb vidéki városokban (Cambridge, Cardiff) turnéztak. Visszafelé a müncheni Blow Up mulatóban - a magyar együttesek későbbi nyugat-európai törzshelyén - koncerteztek és március 14. után tértek haza. Illésék szereplését az angol szaklapok dicsérték, kiemelve sajátosan nemzeti stílusukat, "politikus hangvételű dalaikat". A kritika szerint: "A zene mellett a fiatal magyar közönségnek Bródy János ad politikai tartalmú szövegeket. A magyar művészetben napjainkban a társadalomkritika dominál. Egy dal, amely a látszólag egyszerű »Amikor én még kissrác voltam« címet viseli, valójában az ötvenes évek politikai hibáinak éles reflexiója. Más dalok a békéért szólnak vagy a bürokráciát támadják".
Itthon a zenekar bálványozása, tömjénezése közben, a műfaj körüli csatákban ugyanis úgyszólván említésre méltó kritikai visszhang nélkül jelent meg az együttes első két nagylemeze (Nehéz az út 1969, Illések és pofonok 1969). Az előbbi "sztoris" lemez a korábbi kislemezek gyűjteménye, csak 4 új szám van rajta, és tulajdonképpen a zenekar 1965-1968-as történetét fogja keretbe.
A második LP, mint a címe is utal rá, a "keserű tapasztalatok" lemeze. A dalok mindmegannyi helyzetjelentés a hétköznapi kugliemberekről, reklám úrról, a buta lányokról, a hitekről, az utakról (Téged vár), a változásba vetett reményről (Nem akarok állni, ha futnak a percek). Bizonyos illúziókkal való leszámolás és az új illúziókkal táplált reménykedés lenyomata ez a lemez. Helyzetértékelés és állásfoglalás, amely egy következő, letisztult, összefoglaló nagylemez ígéretét hordozza magában.
|
Ezt a lemezt azonban Illésék nem készíthették el. A pécsi, majd a londoni botrány bezárta előttük a kapukat.
1970. április 26-án kezdték volna el forgatni filmjüket Mészáros Mártával (ennek zeneanyaga lett volna "a" nagylemez?), de a munkálatokat leállították, eltiltották őket az ORI rendezvényeitől, nem léphettek fel a fővárosban, a Hanglemezgyár nem adta ki lemezeiket, Koncz Zsuzsa második, Szerelem című albumát, amelyen Szörényi-Bródy szerzemények hallhatók, nem játszotta a rádió - a lemez így is 100000 példányban fogyott el! -, nem szerepelhettek egy évig a nyilvánosság előtt. Az ok? Hivatalosan nem marasztalták el az együttest, az őket sújtó embargó hallgatólagos, mégis egységes intézkedésnek tűnt. A rejtélyre aztán a Magyar Ifjúság 1970. június 5. számában Takács István Sértett szentek vagy Illésék és pofonjaik című cikke adott választ. Ebből kiderült, Illésék a BBC egyik műsorában meggondolatlanul, szabadszájúan fecsegtek és ezzel az ellenséges propaganda számára szolgáltattak anyagot. Illésék hiába tiltakoztak a rosszhiszemű vádak ellen, a "nagy csapat" teljesen eltűnt. A befogadott, díjesővel jutalmazott, imádott "szenteket" letaszították a rock-olümposzról és fekete bárányokká változtatták őket.
1970 ennek megfelelően csendes év az Illés történetében. Vidéki fellépések, négy dal a Szép lányok, ne sírjatok! című Mészáros Márta-filmben, amely az Illés-film helyett készült.
 Illésék 1971. március 11-én térnek vissza a fővárosba. Az Egyetemi Színpadon mutatják be Human Rights című, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának tiszteletére írt "beatoratóriumukat", amelyet Angela Davisnek, az Amerikában elítélt kommunista meggyőződésű polgárjogi harcosnak ajánlottak. A fehér borítóban megjelent nagylemezt, amelynek egyik oldalán az öt tételes oratórium hallható, megkülönböztetett figyelemmel fogadta a szakma.
A lemez ugyan valóban kiemelkedik, elsősorban másságával, formai, tartalmi kísérletével - ez volt az első nagylemez-vállalkozás, amely a háromperces dalokon túllépve, a műfaji kereteket szétfeszítve megpróbált művészi igénnyel nagyobb lélegzetű alkotást létrehozni - a korabeli rádió- és lemezfelvételek közül, de sem művészileg, sem műfajilag nem sikerült a zenészeknek feladatukat megoldani.
A lemez az egyéb szenzációktól hangos "beatkáosz" idején nem vert nagyobb hullámokat a közönség körében. "A csalódottság és a megaláztatás" lemezét az Illés-rajongók tapintatosan, de félretolták. A lemez sikere meg sem közelítette a korábbi Illés-lemezek sikerét. Az Illés közönsége osztozott a zenekar "gyászában", de mást várt az együttestől. Populárisabb hangvételt, a régi álmok továbbálmodását. De a régi álmokat már nem lehetett újraálmodni. A politizáló rockzene számára elmúltak a kedvező idők, a megváltozott társadalmi-kulturális-politikai háttérből nem érkeztek olyan tömeges impulzusok, amelyek a régi Illés-hangvételt tovább éltethették volna. A mindennapoktól elemelkedő zenekart pedig közönsége ilyen magasságokba nem tudta követni.
|
Ezt a változást rövidesen felismeri a zenekar is. Az 1971-es megfogyatkozó Illés-dalok címe (Rég volt, szép volt, Elvonult a vihar, Gondolj néha rám) erre utal és a Human Rights című nagylemezen Bródy is megfogalmazza: az Illés 1969-70-ben Júliára várt, de a Kati jött...
1971-ben ennek ellenére ők kapják a Pepita Oroszlánt, a rajongói szeretet melege még tart, ha a tüzet el is oltották. Illésék a Magyar Ifjúság sikerlistáján utcahosszal nyernek, a bemutatott filmnek (Szép lányok, ne sírjatok!) köszönhetően minden új daluk (9) listára kerül. A zenekar azonban sorsdöntő választás elé kerül. Hogyan tovább? 1971-72-ben már új szereposztásban játszottak a magyar popszínpadokon. Dolgoztak a progresszív zenekarok, új zenészbálványok születtek, a közönség új kedvenceket, új divatokat talált, nagyon sokan a régi társak közül eltűntek a koncertpódiumok környékéről.
A zenekaron belül megoszlanak a vélemények. Illés Lajos az Illés hírnevére, mítoszára alapozva a régi utat szeretné folytatni. Szörényi Levente új utakat keres, amelyek lehetővé teszik, hogy a megváltozott körülmények között is a régi Illés szellemiségét folytassák úgy, hogy közben zenéjük is "eladható" legyen.
1972 az útkeresés jegyében telik az Illés háza táján. Kislemezük már nem jelenik meg, és a negyedik, Add a kezed című nagylemez is a búcsúra utal (Nehéz várni, Good Bye London, A szó veszélyes fegyver, Jelbeszéd, és végül Emlék M-nek, ez a csodaszép sirató, amely a "szerelmes hitektől" vesz búcsút).
Szörényi Levente ebben az évben már csak energiái jelentéktelen részét szenteli az Illésnek. Saját útját járva filmzenéket ír, munkásságának talán legfontosabb darabjait.
Az Illésen belüli válság első nyilvános jele 1973 elején a KITT-egylet megalakulása volt Bródy János javaslatára. A zenei munkaközösség, amely Koncz Zsuzsa, Illés, Tolcsvayék és a Trió összetételben lépett színpadra, Tolcsvay László szavaival "az értelmes popzene ápolására, a közös zenei elképzelések kidolgozására jött létre". Fel is vettek utolsó nekifutásra négy nagylemezt, amelyek az év végén jelentek meg. Addig az Illés tagjaival csak az Illés-klubban lehetett találkozni, ahol többek között a Sebő-Halmos duót látták vendégül. A KITT-egylet június 10-én a DVTK stadionjában lépett először a nagyközönség elé, majd júliustól országos turnéra indult, de szereplésük ismét nem volt zavartalan. A miskolci popfesztivál egyik műsorközlőjét, Bródy Jánost vádolták meg azzal, hogy "több, mint 10 ezer fős hallgatóság előtt mint műsorközlő, hangerősítő berendezésen keresztül, valótlan tények állításával a rendőrséggel szembeni gyűlöletkeltésre alkalmas kijelentéseket tett".
Valójában annyi történt, hogy Bródy megköszönte a rendfenntartó erők segítségét, mert "voltak, akik már tegnap lejöttek Miskolcra és nem volt hol aludniuk, a padokon az Avas oldalában akarták tölteni az éjszakát, de a rendőrség részükre szállást biztosított, igaz, hogy ez a fekhely nem volt olyan, mint az otthoni ágy, de reggel megkérdezték, hogy jól aludtak-e, és jó szórakozást kívánva kiengedték őket".
A fellebbezésekkel dúsított ügyben végül elmarasztaló ítélet született, és a hatóság megsértése miatt 5000 forint pénzbüntetésre ítélték a "rosszul szövegelő" műsorvezetőt.
|
Közben a nyár végén megjelent Illésék gyűjteményes Ne sírjatok, lányok című nagylemeze, amely a régi Illés-sikerek technikailag felújított változatait nyújtotta át stilizált csomagolásban a rajongóknak. Kétségtelenné vált: Itt a búcsú! Ezt erősítette meg 1973 szeptemberében az Új Írás interjújában Illés Lajos, aki arról beszélt, kezdik kinőni az ötös köteléket.
Az Illés feloszlását végül 1973. november 2-án a Magyar Ifjúság cikkében Illés Lajos jelentette be; "Útjaink elválnak... tudomásul kellett vennem, hogy az együttes munkában elfáradtunk."
Nem sokkal később Szörényi Levente is hangot kapott, és bejelentette: új zenekart alapít, és a Bartókon, Kodályon nevelkedett nemzedék tagjaiként a folklórhoz kapcsolódó örökséget vállalják, erre utal névválasztásuk is (Fonográf), amelynek tagjai a KITT-egylet volt zenészei.
Az Illés-történet utolsó epizódjaként 1973 végén megjelentek az év közben készült lemezek (Halász Judit: Kép a tükörben, Koncz Zsuzsa: Jelbeszéd és végül Szörényi Levente: Utazás című albuma).
 Ez utóbbi lemez egyértelművé tette, hogy a beatkorszak meghatározó egyénisége új utakon indult el, a lemez a korábbi felvételeihez képest "stílustörés". Szörényi, a korábbi, a magyar népzenére építő stílus helyett inkább a popvilág nemzetközi vérkeringésébe jobban bekapcsolható, piacképesebb amerikai népzenét, a countryt próbálja beépíteni zenei világába, és sokkal inkább a Nitty Gritty Dirt Band, az Eagles vagy a Buffalo Springfield nálunk kevéssé ismert zenei világát követi, mint az Illés hagyományait.
|
| |
|
| |
|
| |
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
